Praktikus alternatív oktatás

Egyszer volt, hol nem volt, egyszerű kis gyerek volt. Hosszú haja,vidám arca, semmi furcsa nem volt rajta …Boldogan élt, amíg egyszer, beszippantotta a  rendszer. Az iskola. Felnevelték. Tanítgatták  mert szerették. Tanították, kinevették , rosszjegyekkel fenyegették . Gondolt egyet  , székre állott , onnan egy nagyot kiáltott… De kiküldték. Hiába, kint ücsörgött magába. Beengedték. Tanítgatták mert szerették, aztán megint kinevették , rosszjegyekkel fenyegették,. És ő megint székre állott , onnan is nagyot kiáltott . Beengedték , kiküldték , betelt lassan a mérték . Társadalmunk védelmében  , és a saját érdekében diszkrimináltatták szépen egy nevtanból jött levélben.  Szerencsére épp időben , így türelem maradt bőven.  Megnyugodtak, jövő őszre megszabadulhatnak tőle.  Egyszer volt, hol nem volt, egyszerű kis gyerek volt ...Rövid haja, buta arca, semmi furcsa nem volt rajta.

„ A diszlexiás gyerekek tanítani tanítják az oktatási rendszert”. Akár a boldogulásuk árán is. Célunk , hogy az új generáció ítélkezés mentes kíváncsiságát felhasználva determinált válaszok helyett kérdezni tanítjuk őket. Lemondva ezzel a tekintélyelvű oktatás régóta használt módszeréről. Gondoljuk át mit veszíthetünk. A szigort és fegyelmet igénylő tanár-diák viszony olyan kompromisszum, mely a racionalitást helyezi előtérbe a kreativitássással szemben. Amennyiben jól működik, kis kellemetlenség árán sokat ígérő átváltozáson mehetnek keresztül az iskolába érkező idealista növendékek. Valahogy így:

Jenőke végre második osztályba lépett. Elégedetten vette számba osztálytársait, pontosan huszonnyolc elegáns , jólöltözött gyereket.  Fejében  elkészítette az osztály szociális térképét. Ennek tükrében kívánta kamatoztatni társalgási készségeit. Nem titkolt szándéka a formálódó közösségi szerepek  felnőttkori kapcsolati tőkéjével való összehangolása.  Az összeadá ,  mint fontos gazdasági alapmotívum, megfelelően motiválttá tette az aktív órai részt vételben ...

Keressük Jenőkét! Jenőke, akit én ismerek, minden reggel elkésik, nem reggelizik ezért egyedül a tízórai lelkesíti. A legszegényebb gyerek a padtársa, tehát azzal barátkozik. Szünetekben dacol minden fegyelemmel és a homokozóba temeti kreativitását. Ő nem lehet!

Inkább ne keressük!

Ha kiszűrjük oktatási projektjeinkből a vészreakciókat, a szünetek tartanak negyvenöt percig. A gyermekek kreativitását és racionalitás igényét használva alapul nyugalmi állapotban kiszűrjük a feszültség okozta regressziókat. Ezután megjelennek a szociális környezettel összefüggő életkori visszaesések. Játékkal, felnőttek esetében beszélgetéssel beállíthatjuk a csoport harmonikus, életkori sajátosságoknak megfelelő optimális figyelemszintjét. Ez a munka nagy következetességet és koncentrációt igényel, ezért a tanulók szünetben fegyelmezetten várják, míg a tanár  levezeti a feszültséget az udvaron. Ezután kezdődik a valós tanulás. A kijelölt anyagrészt  egyben gondoljuk át, lehetőség szerint kreatív eszközökkel (szerepjáték ,rajz , közös beszélgetés) A következő lépésben a racionalitás igényével egyéni kérdéseket, motivációs szempontokat követve mindenki megírja és illusztrálja a saját jegyzeteit. Az anyag nagy része rögzül, mint pozitív emlékkép.