Kozmikus Intelligenciák

A szellemgyógyász olyan univerzális jogász, aki felelősséggel átlátja a  felek jogait és kötelességeit. Ügyvéd és ügyész egyszerre. Létrehozhat kötéseket, eszközölhet felbontást, perelhet. A jogerős döntést mégis a bírói testület hozza meg.

„Szabad vagyok, mondta a majom a rácsnak. Én nem. Mondta a rács. Engem majmok köré zártak.”  

A megszállottság a megszálló és megszállott sajátos szimbiózisa. Olyan szövetség, mely kölcsönösen szem előtt tartja a résztvevő felek  érdekeit. Ha kozmikus intelligenciák (beleértve embert, angyalt, manót, adóellenőrt) egymásra hatásáról gondolkodunk, számolni kell  az univerzális  demokrácia feltételrendszerével.

Egység a kétségben

Univerzális jogi személynek  számít minden olyan információs adatbázis , mely legalább ötven százalékban tartalmaz vágyenergiát. A projektív  átszíneződések kapcsolatokat hoznak létre másik lények életterével.  A  felügyeletlen, fel nem vállalt vágyak   önálló életre kelhetnek  mint egy számítógépes vírus. Ezt elkerülendő, a központi rendszer üzemeltetőjétől (Isten) rendszergazdát kap. A rendszergazda (pl.: , ör-dög , adóellen-őr) addig koordinálja a személyiségtöredéket, míg  a visszarendeződését  nem kérelmezik (Mint a megőrzés a talált tárgyak osztályán). Ekkor az összes résztvevőnek  vizsgát kell tennie azzal, hogy értékeli hogyan és miért keveredett az ügybe.  A szellemgyógyász felveszi a kapcsolatot a rendszergazdával. Értesíti a résztvevő feleket, felkészít a vizsgára. Felügyeli a szimbiózisból kilépők épségét.  Képviseli a hétköznapi életben hátrányokkal induló feleket is (pl.: ördögi adóellenőr szelleme ) Ha az önsajnálat helyébe a vágyak felvállalása lép, automatikusan felbomlik a szövetség.

Nézzünk egy életszerű példát (Az angyalok nem egyeztek bele nevük közlésébe)

Dr Veréb kétségbeesetten gyűrögeti adóhivatali sorszámát, miközben felváltva átkozódik, könyörög, menekül és keresi bűntudata okát. Ezalatt gyanútlan angyalok bizonyos csoportja a büféasztalon próbál megszerezni némi rózsaszín cukormáz darabot egy vaníliás fánk tetejéről. Dr Veréb zavarában a büfét kezdi bámulni. Csendben kiürül az agya, a pulton lévő rózsaszín fánk régi emlékeket juttat eszébe ...Az angyalokon lassú depresszió vesz erőt mikor ráéreznek hogy ötven évvel ezelőtt volt utoljára kezük,  árvagyerekekként Dániában. A lehetőségre koncentrálva lassan kiürül az agyuk... A fánk  arra vágyik ,  hogy valaki értékelni tudja csodás külsejét, édes belsejét.  Dr Veréb, egy csapat angyal valamint a süti tudatos szimbiózisban töltik el a következő három percet. A három perc leteltével behódolnak a külső elvárásoknak.  Az idő emlékképben rögzíti az utolsó szeretetteli képet, majd elmenti a tudattalanba mint motivációt. Addig tárolja, amíg a fánk az angyalok és dr Veréb rá nem ébred, hogy megfeleléssel egyedül önmagának tartozik. A tudatlanba küldött vágyak  következményeként Dr Veréb mindenkit meglep, amikor beiratkozik egy angyaltanfolyamra. Előkerül a sosem látott dán nénikéje végrendelete, aki rózsaszín fánkok gyártásából gazdagodott meg.  Örökölt pénzéből kifizeti adótartozását. Boldogságát beárnyékolják kényszeres jócselekedeti rohamai. Édességfogyasztása a kritikus fölé emelkedik.